Itt néhány szót írnék magamról, és arról, hogy milyen igényeimből táplálkozva és milyen korábbi tapasztalatok hatására formálódott meg bennem a Jelenlét-meditáció, mint kapcsolódási mód.
Már kiskoromban megmutatkozott két legmélyebb motivációm: megérteni a valóság természetét, és csökkenteni a szenvedést a Földön. Ahogy egyre többet tudtam meg a világról és az emberi lényről, e két fő kérdésemre válaszként ugyanaz formálódott meg: az emberi tudat.
Tudatunk az, ami kapcsolatba kerül a valósággal, és tudatunk, elménk hozza létre a szenvedést is.
Tehát, logikusan, elmeorvos (pszichiáter) lettem, aki szenvedéllyel falja a különböző pszichoterápiás irányzatok és spirituális filozófiák könyveit, keresve a lényeget, ami feloldja a szenvedést.
Terápiás munkám kapcsán döbbenetes tapasztalataim lettek arról, hogy a szokványos beszélgetések során mennyire felszínes módon kapcsolódunk magunkhoz. Számos alkalommal történt meg, hogy a páciensemtől megkérdeztem, hogy érzi magát, és nem tudott semmi különösről beszámolni, majd, miután megkértem, hogy hunyja be a szemét és figyeljen befelé, egy kis idő után igencsak húsbavágó érzések tudatosultak benne, amikkel fontos lett volna törődnie. Ugyanígy működik velem is: amikor leülök meditálni azzal a kérdéssel, hogy vagyok, sokszor meglepődöm, milyen erős dolgokat találok magamban, amikről a hétköznapok sodrásában fogalmam sem volt. (Ezt egyébként forrón ajánlom mindenkinek: legalább hetente egyszer fél órára üljön le magával azzal a kérdéssel, „Hogy vagyok?”.)
A tudat titkainak megismerése iránti vágyam vett rá arra, hogy 2005-től kezdve napi rendszerességgel gyakoroljam a mindfulness meditációt. A tudatosságban megjelenő tartalmakat megengedő, mindennek teret adó, de arra nem reagáló Megfigyelővé válás, amire a meditációk alatt törekszem, fokozatosan ráébresztett arra, hogy alapvetően kétféle módban tudunk létezni: a Cselekvő – és a Létezés Módban. (Közben a valóság természetét illető kérdésben is arra jutottam, hogy ugyanez a kettősség jellemzi, és ennek egysége.)
A Cselekvő Módot a jó és rossz elkülönülése, a hiány, a félelem, és az akarás határozza meg. Az életet hiányosnak, nem kielégítőnek éljük meg, ezért meg akarjuk javítani: a jót megszerezni vagy megtartani, a rossztól megszabadulni.
A Létezés Módban a jó-rossz dualitása integrálódik és transzcendálódik. Teljességet élünk meg, aminek paradox módon a hiány is része. Nincs mit megjavítani. Békesség és ellazulás tölt el minket, tudjuk, hogy minden rendben van. Az élet iránti teljes elfogadásban vagyunk, csodája lenyűgöz minket.
Ahhoz, hogy teljes és értelmes életet élhessünk, mindkét módban meg kell tanulnunk létezni. Ha csak Cselekvő módban élnénk, örök nyugtalanság, munka, űzöttség, elégedetlenség lenne az életünk. Ha csak a Létezés módban: lennénk, mint a befőtt – a számunkra megadatott lehetőségek közül semmit sem valósítanánk meg. A két mód kiegyensúlyozott integrálására van szükségünk.
Civilizációnk azonban túl nagy hangsúlyt ad a Cselekvés Módnak. Felsőbbrendű értéknek tekinti, azt táplálja bennünk, várja el tőlünk. Ennek káros következményei az emberi lélek és a Föld bioszférája szempontjából nyilvánvalóak.
Többféle útja van annak, hogy átlépjünk a Létezés Módba (pl. jógázás, zenehallgatás, tánc – bármi olyan, amiben feloldódunk és átéljük, hogy a dolgok maguktól történnek), de számomra a Jelenlét-meditáció a legkedvesebb ezek közül, azt hiszem, azért, mert együtt jár egy mély összekapcsolódás-érzéssel. Tisztábban érzem a többiek jelenlétét, annak eredendő jóságát és szépségét.
És ez az a fontos érzelmi szükségletem, ami a másik fő hajtóerőt adta a Jelenlét-meditáció megtalálásához: az őszinte, nyílt kapcsolódás másokkal. Az én életemben ez ritka kincs. Hiába próbáltam ilyen beszélgetésekbe vinni másokat, hiába jártam különféle csoportokra ezzel a vágyammal, azt találtam, hogy az elme legtöbbször kisajátítja az emberi kapcsolódásokat (ahogy az emberi lényt is), és az jobbára vélemények, eseményleírások, gondolatok megosztására korlátozódik. Gyakran versengő jelleggel.
A Jelenlét-meditáció nem garantálja, hogy mély megnyílások és kapcsolódások történjenek, de az biztos, hogy sokkal több teret és esélyt ad ezekre, mint a hétköznapi körülmények. Azt elmondhatom, hogy a legerősebb kapcsolódásélményeim közül (mind magammal, mind másokkal) több Jelenlét-meditációk során történt.
3 éve facilitálok Jelenlét-meditációs csoportokat barátok és páciensek számára. Párommal is rendszeresen gyakoroljuk kettesben. Sokat segít, hogy ismerjem és szeressem magamat és az Életet. Táplál és megnyugtat.
Youtube-csatornámon személyes beszámolóim vannak a Jelenlét-meditáció, egyéb meditációk, tudatos álmodás, önfejlesztés, pszichedelikus állapotok területéről.